Kezdőlap | Híres elődeink | Nemeskéri Asbóth Sándor
Nemeskéri Asbóth Sándor

Keszthely, 1811. december 18. - Buenos Aires, 1868. január 21.
Műszaki akadémiát végez Selmecbányán, de Pesten is hallgat előadásokat. 1836-tól vízépítő mérnök, s a marosi ideiglenes hajózási igazgatói tisztet tölti be. Bár a Maros vízrajzi szintezése erre az időre már befejeződik, ő a nagyobb pontosság érdekében sűríteni óhajtja az alappontokat, ezért újabbakat iktat be. 1846-ra a Maros térképészeti munkálatai befejeződnek, közben 1844-től Temes vármegye építészeti igazgatója lesz. Részt vesz a Temes és a Bega vízrendszerének szabályozásában, majd őt bízzák meg a Bega csatorna igazgató-főmérnöki teendőivel.

1848 decemberében csatlakozik a szabadságharchoz. Először mérnökkari százados Vetter törzsében, majd Kossúth szárnysegédje, végül pedig Klapka seregének hadmérnöke.

A szabadságharc bukása után emigrál. Először Törökországba, majd 1851 novemberében a USA-ba utazik. Itt építészként, bányamérnökként, később New York városrendezésénél tevékenykedik ez idő tájt a város főmérnöke volt. Az ő javaslatára burkolják először aszfalttal a város járdáit, de részt vett a Centrál park tervezésében is. Nagyon jól tudta hasznosítani vízrendezési tapasztalatait a Wasington Heights szabályozásában és a Manhattan félsziget rendezésében is.

1861-ben bekapcsolódik az amerikai polgárháborúba az északiak oldalán. Ezredes, majd 1864-től dandártábornok, dandárparancsnok, 1865-től altábornagy. Florida visszafoglalása után egy ideig Florida és Kentucky állam katonai parancsnoka.

A Marion melletti csatában súlyos fejsebet kapott, ezért kérésére nyugdíjazták, mint "major generállé" (vezérőrnagy).

1866-ban kinevezik az USA argentin - paraguayi nagykövetévé. Mivel a két ország ekkor hadban áll egymással Asbóthnak nagy szerepe lett volna a két ország közötti béke megteremtésében. Küldetését azonban nem tudta befejezni, a polgárháborúban szerzett súlyos fejsebe végzett vele 1868. január 21.-én Buenos Airesben. 1990 közepéig a Buenos Airesi angol temetőben nyugodott, ekkor az 1980-as években előkerült végrendeletnek megfelelően Wasingtonba szállították földi maradványait és 1990. október. 23-án az arlingtoni Nemzeti Temetőben katonai pompával temetik el újra a többszörösen kitüntetett katonát, elismert diplomatát.

(forrás: Ágoston István: A NEMZET INZSELLÉREI 2001)
Frissítve: Szeged, 2007. február 1.
Miklós János
Valid XHTML 1.0 Transitional
Kezdőlap | Elérhetőségeink | Honlaptérkép